Kert a falak mögött
— A bakonybéli bencés szerzetesközösség élete

A kiállítás helye:
Magyar Nemzeti Múzeum, Pulszky-terem (Budapest)
Megnyitó: 2006. december 1., péntek 14:30
Megtekinthető: 2006. 12. 01. — 2007. 02. 28.
Rendezte: Peterdi Vera és Sedlmayr Krisztina

2006. áprilisában a Néprajzi Múzeumban rendezett Műanyag című tárlattal indult el az a tizenkét részből álló kiállítássorozat, mely a Kiállítási Dominó 2006 címet viseli. Egy esztendő leforgása alatt hónapról-hónapra újabb múzeumban nyílik a mai magyar társadalom valamely jellegzetes, avagy éppen egyedi jelenségét bemutató tárlata. December elejétől a Nemzeti Múzeum a bakonybéli bencés szerzetesközösség életéről szóló kiállítással várja a látogatókat. A monostor mikrovilága nemcsak hangulatos adventi díszlet: hagyomány és modernitás együttélésének vonzó jelenkori példáját szemlélteti.

Néhány évvel ezelőtt, 1998 őszén néhány bencés szerzetes elhagyta a rend központját, Pannonhalmát és a hegyekkel övezett festői Bakonybélben telepedett le. Azzal a szándékkal tették ezt, hogy itt teremtsék meg a Szent Benedek reguláin alapuló monasztikus életformát. Nem érkeztek idegenbe, lassan ezer éve annak, hogy Szent Günter, niederaltaichi bencés szerzetes kérésére Szent István monostort alapított ezen a helyen. Alapos régészeti feltárással bizonyára előtűnnének a középkori épület maradványai is, ma azonban szép vonalú barokk templom és rendház emelkedik a falu közepén. A tizenkilencedik században itt élt bencés apát, Guzmics Izidor kora ízlése szerint fallal körülvett hatalmas angolparkot alakított ki a Szent Mauríciusz Monostor mellett. A béli kolostorkert, az Édenkert szimbóluma, ma nem kerengő által határolt, csendes elmélkedésre szánt, szigorú rend szerint beültetett belső tér, hanem egy tájba simuló gyönyörű park és haszonkert. Ez tehát az a hely, ahol a bencés szerzetesközösség él – olvas, imádkozik és dolgozik. Mindennapjaikat a napi ötszöri közös zsolozsma tagolja. Korántsem remete életforma az övék, hisz életközösségben (cönóbium) élnek egymással és szoros kapcsolatot tartanak a rend más közösségeivel és a faluval, vendégeket fogadnak és maguk is vendégeskednek. Munkájuk szervezése ugyancsak aktivitást, mozgékonyságot kíván. Igénybe veszik a modern élet áldásait, ki hinné, hogy honlapjukat párnaponta frissítik, sőt infobloggal is rendelkeznek!

A hagyományos monostori tevékenység, a gyógynövénykertészet itt is fontos szerepet kap. Évről-évre bővül a kertben termesztett és feldolgozott növények köre. Nemcsak teákat és növényi alapanyagú kenőcsöket készítenek, de sok kiváló lekvár, szörp, a „Lacrima Günteri” nevű líkőr, és nemsoká fűszerolaj kerül ki Domonkos perjel atya keze közül. A Szent Mauríciusz Monostorban gyertyamanufaktúra is működik, ennél azonban jelentősebb műtárgymásoló tevékenységük. Mindezek a termékek a monostor ajándékboltjában megvásárolhatók, de a szerzetesek jellegzetes alakja feltűnik az ország számos pontján rendezett kézműves kirakodóvásárokon is. Mi az, amit ebből a sajátos életformából megmutathatunk a látogatóknak, és milyen eszközöket vehetünk igénybe hozzá? Miért gondoljuk azt, hogy a szerzetesközösségről készült kiállítás helyet kaphat Nemzeti Múzeum falai között? A közelmúlt, sőt a jelen tárgyi környezete az elmúlt két évtizedben a nemzetközi muzeológiai gyakorlatban elfogadott témává vált. A kiállított tárgyakra való ráismerés, vagyis az érintettség az, mely ezeket a kiállításokat oly vonzóvá teszi a látogatók előtt. Persze korántsem a zajos siker vágya indította útjára a Kiállítási Dominót, hanem az, hogy a minket körülvevő világ egy-egy izgalmas jelenségét a magunk eszközeivel képezzük le. A Nemzeti Múzeumban egy olyan archaikus életforma bemutatására teszünk kísérletet, amely ugyanakkor minden ízében modern is.

A tárlat gerincét a kiváló fotóművész, Asztalos Zoltán egy év során készített foto sorozata adja. A képeken megjelennek a közösség hétköznapjai és ünnepei, láthatjuk a szerzeteseket magukban és másokkal, megérezhetünk valamit környezetük különös levegőjéből. A gyógynövénykertészet bemutatása hálás téma, a látogatók „végigkövethetik” a növények útját a kertből a szárítópadlásra, majd a tasakokba illetve a konyhán keresztül az üvegekbe. A Múzeum kiállítási gyakorlatától eltérően ezúttal tehát egészen hétköznapi tárgyak, teás zacskók és lekvárosüvegek is helyet kapnak a tárlókban. Hagyományosabb kiállítási tárgyaknak tűnnek Anzelm testvér műtárgymásolatai. A tevékenység bemutatása itt is hangsúlyt kap: az általa készített tárgyak szerszámai, esetleg munkapadja társaságában jelennek meg. A szerzetes kiváló érzékkel válogat a (számára elérhető) műkincsek sokaságából. A kiállításra kerülő kollekció, mely a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe került, a modernitással való harmonikus viszonyról árulkodik. Különösen szépek azok a talpas keresztek, melyek egyik oldalát a megfeszített Krisztus, a másikat csiszolt féldrágakő ékesíti. A jeruzsálemi és a kijevi zarándokkereszt elsősorban archaikus ábrázolásmódja miatt érdemel figyelmet. Ez a stilizálás jelenik meg a XX. századot idéző műtárgyaknál: a különös, labirintust idéző Gut Aich-i kereszt megfogalmazásában vagy Péri József munkáin. Bakonybél hiteleshelyi pecsétjének és a helyszínen talált középkori padlótégla töredékek rekonstrukciója a hely szellemét idézik és egyben a monostorban folyó munka sokszínűségét is jelzik.

A szerzetesek életét megörökítő fotósorozat és a munkájukat reprezentáló „termékek” mellett néhány jól megválasztott használati tárgy, többek között jellegzetes öltözékük és a közös étkezések alkalmával használt mázas kék cserépedények is helyet kapnak az anyagban. Mohi Sándor Jel a világ számára - bencés közösség, Bakonybél c. dokumentumfilmjének (2006) vetítése gazdagítja a béli monostor hét illetve másfélezer éves életformáját bemutató kiállítást. Látványos, de visszafogott kiállítást tervezünk, mely elsősorban témaválasztásában hoz újat, nyelve „nemzeti múzeumi”.

Sedlmayr Krisztina