Az utóbbi időben szinte nincs nap, amelyen ne történne valamilyen terrortámadás, pokolgépes vagy öngyilkos merénylet. Ezek többségéért iszlám szervezetek maguk vállalják a felelősséget, ezért aztán világszerte egyoldalú és hamis kép alakult ki az iszlámról. Nyugat-Európában egyes, gyökerüket vesztett, illetve kultúrájukat megtagadó bevándorlók, vendégmunkások kirívó viselkedéséről téves következtetéseket vonnak le valamennyi muzulmánról. Az iszlám országokról turistautakon is csak felületes benyomásaink lehetnek. A muzulmánokat erőszakosnak, ápolatlannak, ravasznak, az utóbbi időben terroristáknak tartják, akiktől félni kell. Tény, hogy a muzulmánok sokkal jobban ragaszkodnak törvényeikhez, vallási hagyományaikhoz, s ezt olykor harciasabban teszik, mint a keresztények. A terrorista eseményekért felelősek fundamentalista muzulmánok, akik tetteiket a Korán hibás értelmezésére alapozzák. A világsajtó, az európai közvélemény pedig a fundamentalista szélsőséges muzulmánokat azonosítja az iszlám arab kultúra, iszlám lakosság egészével. (Gondoljunk csak az IRA vagy az ETA felekezeti hovatartozására.)

Ezek után szeretném röviden bemutatni az iszlám vallás másik oldalát, amelyet a média többsége csak ritkán szokott a közvélemény elé tárni. Régóta foglalkozom az iszlám világával, Germanus Gyula, Vámbéry Ármin, Goldziher Ignác könyvei keltették fel érdeklődésemet. Törökországi és boszniai élményeim, a pécsi mecsetben (imaházban) szerzett tapasztalataim, Shadeh Imad barátommal folytatott hitbeli beszélgetések és Dr. Mihálffy Balázs magyar muszlim sejk előadásai, valamint a Korán tanulmányozása alakította véleményemet. Az iszlámról alkotott képem főleg szeretetből fogalmazódott – és az egy igaz Isten előtti hódolatból fakadt.

Az elnevezés

A monoteista vallások közül a legfiatalabb az iszlám. Elnevezése a „szlám – aszalám” arab szóból származik, melynek jelentése: béke, alázat. Az iszlám követőit helyesen muszlimnak, vagy muzulmánnak nevezik, a mohamedán elnevezés azért helytelen, mert ez Mohamed imádót jelentene, ami ellen minden muszlim tiltakozik.

A vallásalapító

Mohamed Mekkában született 570 körül. Még fiatalon árvaságra jutott, ezért egyik rokona nevelte. Kereskedő lett, bejárta Arábián kívül a Közel-Keletet is. Itt találkozott zsidó és keresztény (főleg ortodox) vallású emberekkel. 610-ben a pusztába vonult, itt elmélkedett, majd Isten kegyelméből megvilágosodott. Allah bölcsességet adott neki, és visszatért Mekkába, hogy hirdesse az „igaz hitet” ahogyan ezt a muzulmánok nevezik. Mekkában azonban csak kevés követője akadt, annál több ellenséget szerzett. 622-ben Medinába, a Mekkától 200 km-re északra fekvő városba (a próféta városába) menekült. A muzulmánok ettől a dátumtól számítják az időt. 622 és 632 között egymás ellen küzdöttek a törzsi vallást követő és az egy Istent hívő arabok.

Az arabok számára Mohamed illetve Allah tanításai közül legnehezebbnek bizonyult annak elfogadása, hogy csak egy Isten van és nem sok, részegítő italt és sertést nem szabad fogyasztani, a nő is ember, a kislányok homokba temetése súlyos bűn, napjában ötször kell imádkozni és tilos a vérbosszú. A harcok után végül az új vallás megerősödött Arábiában. Mekka zarándokközpont lett, mely új tartalommal gazdagodva a kő-kultusz továbbélését jelentette. Iszlám felfogás szerint Ábrahám és Iszmáel zarándokolt el először ide, ezért ezt tekintik a monoteizmus központjának.

A muszlimok vallásgyakorlásának 5 alappillére

1. A tanúságtétel: Egy az Isten, Allah, és Mohamed – béke legyen vele – az Ő prófétája.
2. Napi öt imádság: Az imát lelki és testi megtisztulás (bemosakodás: Wudu) után, Mekka felé fordulva és leborulva napjában öt alkalommal, reggel, délben, délután, naplementekor és este végzik. A legfontosabb a péntek déli ima, melyet mecsetben, vagy a nagyobb imaházban, a dzsámiban az imám (pap) vezetésével mondanak és nem helyettesíthető más imaformával. A péntek déli közös ima csak a férfiak és a hét évesnél idősebb fiúk számára kötelező. A nők belátásuk szerint látogatják az imaházakat, ahol elkerített helyet tartanak fenn számukra.
3. A böjt (Szaum), Ramadan: A lemondás megtanít együtt érezni a szenvedőkkel. Egy hónapon keresztül napkeltétől napnyugtáig nem szabad enni és inni, és tartózkodni kell minden élvezettől. A böjt kötelezettsége alól mentesülnek a gyermekek, az öregek és a betegek.
4. Alamizsna (Zakat): Szó szerint tisztaságot jelent. Zakatot adni annyi, mint jóságból, lelkiismeretességből támogatni a szegényt, a nincstelent.
5. Zarándoklat (Hadzs): A mekkai zarándoklat azoknak a férfiaknak és nőknek kötelező földi életükben egyszer, akik anyagilag és fizikailag képesek rá. A fekete kőhöz, a Kábához való zarándoklat „lelki meggazdagodást és erkölcsi felemelkedést eredményez, az áhítat és a fegyelem felső foka” (Hammudah Abdulati).

Még Mohamed életében kialakult a muszlimok vallásgyakorlásának 5 alappillére. Mohamed, akit a hívő muzulmánok leghatalmasabb prófétának — a nem muszlimok „figyelemre méltó bölcs férfinak”, illetve ”nőfaló vad arabnak” — tartanak, 632-ben halt meg, és Medinában temették el. Utódait, akik egyszerre voltak vallási és világi vezetők, kalifáknak nevezték.

Irányzatok

Ali halálával az iszlám két ágra szakadt, az Ali leszármazottait kalifának választó síitákra, és az utódlásban a vér szerinti leszármazás helyett a rátermettséget döntő fontosságúnak tartó szunnitákra. A síiták továbbá csak a Koránt fogadják el, Mohamed szóbeli, egyéb üzeneteit nem. Ma síiták elsősorban Iránban élnek, de jelentős kisebbség található Irakban, Afganisztánban, Libanonban, Pakisztánban. Az iszlám több mint 80%-át, vagyis a többséget a szunniták teszik ki. Nevüket a ’szunna’ szóból kapták, ami a hagyományokat, a próféta egyéb megnyilatkozásait jelenti. Medina után a kalifátus központja Damaszkusz, (ahová 2001-ben II. János Pál pápa ellátogatott, hogy bocsánatot kérjen az egyház által elkövetett bűnökért), majd 750-től Bagdad lett. A következő századokban a vezető dinasztiák gyakran álltak harcban egymással, így több kalifátus is kialakult egy időben. Ez a politikai összevisszaság azonban a vallási életet nem befolyásolta.

A kalifák világi és vallási vezetők, de ez nehezen hasonlítható össze a keresztény egyházak hierarchiájával. (A török szultánok 1517-től 1924-ig a kalifai méltóságot is viseltek.) A különböző kultúrájú iszlám hitű népeket az arab nyelvű Korán köti össze.

Hierarchia

Egy közösség egyházi vezetője a több helyen imámnak nevezett pap, aki nagy tudású ember. Hit és jogi kérdésekben egyaránt eligazít, ő tanít a közösség nagyságától függően egyedül, vagy segítőkkel a dzsámi mellett működő korániskolában, medreszben. Családos ember, az iszlámban a cölibátus fogalma ismeretlen. Ebből következik, hogy a szerzetesi életforma csak félig elfogadott. Ilyenek a dervisek. A diaszpórában élő muzulmánok maguk közül választanak a közös imádság vezetéséhez egy arra méltó férfit.

Közös imára a müezzin szólítja a híveket a kisebb mecsetbe, vagy a nagyobb dzsámiba, melynek fényét a minarék (minaretek) száma emeli. Az imaházak közvetlen közelében kutak állnak, ahol elvégezhető a rituális mosakodás. A szőnyegekkel borított imaházba cipő nélkül szabad belépni. Az imám a mihráb fülke előtt állva mondja el beszédét. Ez a kibla, a szent irány, ami Mekka felé néz, legyen az imaház bárhol a világon. A mihrábtól jobbra áll a mimber (szószék). Az iszlám tiltja az emberábrázolást, az imaház falain Korán idézetek, valamint növényi és stilizált díszítés látható.

A muzulmán fiúkat, akárcsak a zsidókat, körülmetélik.

A nők helyzete

A legtöbb félreértésre a dzsihádon kívül kétségtelenül a többnejűség intézménye ad okot. A Korán azonban szigorúan megszabja, hogy a férjnek ugyanazzal a szerelemmel kell szeretnie valamennyi feleségét, illetve ugyanazt a jólétet kell valamennyi számára biztosítania, ellenkező esetben a férj súlyos bűnt követ el, és perbe fogható. Ezért aztán manapság ritkán van muzulmán férfinek két felesége, s elenyésző a 3-4 feleség. (A kalifák többnejűsége politikai szerződések következménye is.) A nő helyzetének megítélése területenként, kultúránként változik, melyet a Korán nem, vagy csak csekély mértékben tudott befolyásolni. Isztambultól Kabulig szélsőséges viszonyokkal találkozhatunk. Válás két alkalommal engedélyezett.

A Korán

A muzulmánok szent könyve. (Szómagyarázat: Qur’án / kinyilatkoztatás) 632 és 661 között, Abu Bakr, Omar, Oszman és Ali kalifasága alatt alakult ki véglegesen a Korán, amely 114 fejezetből, szúrából áll. Ezeket a szúrákat még Mohamed diktálta rokonának, mert ő maga – amit egyes kutatók cáfolnak – írástudatlan volt. Ali kalifa 661-ben merénylet áldozata lett.

Az alábbiakban a Korán néhány részletét ismertetem:

• A feltámadás: az iszlám is hisz a halál utáni életben, a feltámadásban, a végítéletben. Talán ezért is nyugszik meg hamar a gyászoló Isten akaratában.
• A dzsihádról (amelyet talán a legtöbben ismernek, de helytelenül értelmeznek): „…az igazi muszlimok legyőzik dühkitöréseiket, és megbocsátják az embereknek hibáikat…” (A dzsihád tehát harc az egyénben felgyülemlő rossz ellen.) Az iszlám az önvédelmet megengedi.
• Az ima fontosságáról: „…végezzétek el helyesen a rituális imádkozást, mert az ima valóságban megóv a rosszal, és a felfuvalkodottsággal szemben” (29.45).
• A jámborságról: „Jámborok azok, akik adakoznak akkor is, ha jól, akkor is, ha rosszul megy a soruk, akik erőt vesznek haragjukon és elnézőek az emberek iránt… és akik, ha valami szégyenleteset követnek el… megemlékeznek Allahról, és vétkeik megbocsátásáért esedeznek – vajon ki bocsátaná meg a vétkeiket, ha nem Allah? És akik nem átalkodnak meg bűnös cselekedetükben – tudván, hogy az bűn. Ők azok, akiknek jutalma megbocsátás lesz az ő Uruktól…” (3. 134-136).
• A Koránban olvashatunk Ábrahámról, Mózesről és a Biblia más prófétáiról. Megváltónkról, Jézusról (Isa, Iszah) és anyjáról, Máriáról (Maryam) így beszél: „Adtuk hajdan Mózesnek az írást, és más prófétákat küldtünk utána. Nyilvánvaló bizonyítékokat adtunk Jézusnak, Mária fiának és megerősítettük őt a Szentlélekkel…” (2. 87.).
• „Ti írás birtokosai! Ne lépjétek túl a határt a ti vallásotokban, és ne mondjatok Allahról mást, csak az igazságot! Jézus a Messiás, Mária fia, küldötte Allahnak…” (4. 171.).
• „Allah így szólt: Jézus, magamhoz szólítalak, magamhoz emellek és megtisztítalak téged a hitetlenektől. Azokat, akik követnek téged, a hitetlenek fölé helyezem egészen a feltámadás napjáig. Aztán mindannyian hozzám fogtok visszatérni.” (3.55.).
Akik a Korán szerint élnek, azok tiszteletreméltóak, és velük a párbeszéd lehetséges és áldásos. Az iszlám Ábrahámtól, Mózesen keresztül Jézusig számos prófétát tart számon. Jézus Krisztust tökéletes és tiszta embernek tekintik, de nem Isten Fiának. Jézus elfogták és megölték, Allah ezért elküldte az utolsó prófétát, Mohamedet.

A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) Nostra Aetate kezdetű dokumentuma az iszlámról

A zsinati atyák az alábbiakban fogalmazták meg a katolikus egyház más vallásokkal, így az iszlámmal való párbeszédének szükségességét.
1. ”A vallások közös vonásai: …az összes népek egyetlen közösséget alkotnak, egy az eredetük is, hiszen Isten telepítette be az emberi fajjal az egész Földet…”
2. ”A hinduizmus, buddhizmus és egyéb vallások értéke… a katolikus egyház semmit sem vet el abból, ami ezekben a vallásokban igaz és szent. Őszinte tisztelettel szemléli ezeket a magatartási formákat.
3: ”A muzulmán vallás nagyrabecsülése:
Az egyház nagyrabecsüléssel tekint a muzulmánokra is. Ők az élő létező egy Istent imádják, a Könyörülőt és Mindenhatót. …Teljes szívből akarnak hódolni megmagyarázhatatlan rendelései előtt; így hódolt meg Isten előtt Ábrahám, amiben szívesen látja az iszlám hite saját ősét. …Jézust prófétaként tisztelik. Szűzi anyját, Máriát is magasztalják, sőt olykor áhítattal fohászkodnak hozzá, …fontosnak tartják az erkölcsös életet, Istent pedig főként imádják, jótékonykodással és böjttel tisztelik.
A századok folyamán sok nézeteltérés és ellenségeskedés támadt a keresztények és a muzulmánok között. A zsinat …buzdítja mindnyájukat, hogy felejtsék el a múltat, és őszintén fáradozzanak egymás kölcsönös megértéséért. Közösen oltalmazzák és fejlesszék valamennyi ember javára a társadalmi igazságot meg az erkölcsi értékeket, a békét és a szabadságot.” (Ámen)


(a szerző a Ciszterci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumának tanára)

Megjelent: BOROSTYÁN-KÚT, 2003 /3