rajnai judit

guzmics izidor bakonybéli apát életútja

Guzmics Izidor, a reformkori művelődéstörténet egyik jeles alakja, a dogmatika nagy művelője 1786-ban született Sopron megyében, Jánosfa községben. Apja molnár volt. Ő negyedik gyermeke volt a családnak, s a keresztségben a László nevet kapta. Alsólendván, majd Kőszegen és Szombathelyen tanult. Tanárai révén ekkor került kapcsolatba a bencés renddel. Végül gimnáziumi tanulmányait Sopronban fejezte be.

1805-ben lépett be a bencés rendbe, s 1808-ban tette le szerzetesi fogadalmát, majd 1812-1815 között hittudományt tanult a pesti központi papnevelőben, amely nagy hatással volt pályájára, hiszen itt ismerte meg a magyar irodalmat, és írói munkásságát is ekkor kezdte el. A Központi Szeminárium növendékeivel együtt megszervezte a Magyar Társaságot a nemzeti nyelvű irodalom és anyanyelv művelésére. 1815. augusztus 15-én megkapta a hittudományi doktori oklevelet, s egyúttal pappá is szentelték.

Írói pályája első szakaszában a műfordításokon, drámákon, bírálatokon kívül nyelvészeti értekezéseket is írt. Már az első években számos nyelvészeti és egyéb értekezése jelent meg folyóiratokban. 1822-től egymás után adta ki a "a vallási egyesülés ideájáról" szóló műveit, melyek nagy feltűnést keltettek, s széles körben váltak ismertté. Úttörője volt az egyházak közötti megbékélés, kiengesztelődés szolgálatának.

1833-ig összesen 5 színműve jelent meg, amelyek mitológiai vagy történelmi témájúak voltak.

Pártolta a nemzeti irodalmat, alig volt folyóirat vagy zsebkönyv, ahol cikkei, értekezései ne jelentek volna meg. Szorosabb baráti viszonyban állott Kazinczyval, Döbrenteivel, Toldyval, és a Kisfaludy testvérekkel.

A nyelvújítási mozgalomban ugyan nem játszott szerepet, de lelkesen felkarolta Kazinczy törekvéseit. Guzmics is tagja volt annak a 22 íróból álló választmánynak, melyet a nádor 1828-ban felkért a megalakítandó Akadémia tervének és alapszabályának kidolgozására. (1830-ban az alakuló ülésen a nyelvtudományi osztályba 4. vidéki rendes taggá választották.)

1832-ben alakította meg a "Magyar Gyakorló Iskolát", amelyből később a pesti Egyházirodalmi Iskola kialakult, s egyúttal az egyházi írók bölcsője lett.

Kovács Tamás pannonhalmi főapát 1832. szeptember 8-án tanári és írói érdemei elismeréseként Bakonybél apátjává nevezte ki, ezzel együtt megbízta a rendi Tanárképző vezetésével is. Ő azonban nemcsak az intézmény vezetésében, hanem a tanításban is aktívan részt vett: görög nyelvet oktatott, s létrehozott egy rendkívül gazdag könyvtárat, amelyet teljes egészében növendékei rendelkezésére bocsátott.

1833-ban Bakonybélben új iskolát építtetett, s megkezdte az Apátság területén az angolpark rendezését, mely 1835-re készült el. Bevezettette a vizet, fürdőszobát, üvegházat építtetett, megújította a templom felszerelését, ének- és zenekart szervezett.

1836-tól pedig itt Bakonybélben szerkesztette az Egyházi Tár c. teológiai, művészeti folyóiratot, mely negyedévente jelent meg. Élete alkonyán nagy kitüntetés érte: 1838 szeptemberében a Magyar Tudományos Akadémia nyelvtudományi osztályának tiszteletbeli tagjává választották meg.

1839. szeptember 1-jén halt meg Bakonybélben. Koporsója a főoltárnál, a templom szentélye alatt lévő kriptában fekszik.

Guzmics, mint nevelő

Guzmics Izidor tanári pályáját 1809-ben kezdte a győri gimnáziumban. Már ekkor is nagy elhivatottsággal és lelkesedéssel végezte pedagógiai munkáját. Erről tanúskodik 1809. október 23-án nagybátyjának írt levele: "Mily, gyönyörű lészen nekem a napot kis tanítványaimmal a tudományok szent hajlékában tölteni, s fáradtam után múzsámnak lantjával mulatni."

"17 évig tanítá a dogmatikát - írja tanítványa, Beély Fidél - és nincs hatalmamban őt, mint tanítót olyannak lefestenem méltán, amilyen volt, azon ifjúi tűz, azon lelkesedés, mely őt e hosszú pályán elejétől végéig bélyegzi, azon nyájas és szerény bánásmód, mellyel tanítványai iránt viselteték, azon értelmes, kellemes és lelkes előadás, mellyel a katolikusvallás czikkeit elő tudá terjeszteni: oly sajátosságai voltak Guzmicsnak, melyek határtalan tiszteletre és bizodalomra gerjesztették számtalan tanítványait... "

Az ifjúsághoz nagy vonzalommal viseltetett, nem csupán tanítója, hanem egyszersmind nevelője is volt hallgatóinak. "A vallásosság érzelmeit is igyekezett belecsepegtetni szivökbe, s a honszeretet lángjait növelni keblükben."

Élénk érdeklődéssel kísérte tanítványainak intellektuális- és lelki fejlődését egyaránt, igyekezett hasznos tanácsokkal ellátni őket: "A latin classicitással megismerkednetek, úgymond éltetek föladata kívánja és a törvény honi literaturát mívelt magyar nem ignorálhatja. Kezeteknél a válogatott könyvtár, tanártok kezetekbe adja a munkát, melyekhez kedvetek van és kezetekbe való. Sohase olvassatok gépiesen, sem az érzékiség mámorában: az ítélet főszerepet játszék olvasástok közt...."

A kötelességre való figyelmeztetés sem hiányzott szavaiból: "Édes fiaim, szent szerzetünk mindennel ellát benneteket" cserébe azt kéri, hogy "ti is magatok részéről mindent megtegyetek, időtök minden perczét lelkiismeretesen fölhasználjátok kiképeztetéstekre". "Iparkodjatok, jól tudván, hogy ki másokat oktatni akar, előbb magának kell tanulnia." Tanítványaival szemben is rendkívül figyelmes volt: szokása volt apróságokkal meglepni őket. Ha rossz idő gátolta a kijárást, megengedte az otthoni mulatságot, melyben ő is szívesen részt vett. Célja az volt, hogy minél alaposabban megismerje növendékeit, s ehhez minden alkalmat megragadott.

Minden élethelyzetben igyekezett tapintatos lenni: ha valamilyen kellemetlenséget tapasztalt, nem a többiek előtt, hanem négyszemközt közölte az illetővel. "Növendékre nem pirított rá, goromba szó soha sem hangzott ajkairól." A nevelés terén szerzett tapasztalatait, nézeteit gyakran megosztotta tanítványaival. Igen józan nevelési elvei voltak: különösen ellene volt a magán-, "elkülönzött" házi nevelésnek és tanításnak, és nemzetiségi szempontból a protestánsok külföldi iskoláztatásának. Ellenezte a diákok túlterhelését az iskolákban: "... szabassanak a tárgyak a nevendékség erejéhez, legyen gondos, felvigyázás a tanítókra ..."

A fentiekből is kitűnik, hogy Guzmics apát műveltsége, hivatástudata, hazafisága, s nagyszerű egyénisége igen nagy hatást gyakorolt tanítványaira, s egyben példaképül is szolgált számukra. Példa lehet korunk pedagógusai számára is.

Megjelent: BOROSTYÁN-KÚT, 2002 /4

Ut In Omnibus Glorificetur Deus